El is érkeztem az "ötletadó" filmhez, a Bebukottakhoz. A Bebukottak egy 1985-ben készült dokumentumfilm, de nem hasonlítható a hagyományos, dokumentumfilmeket sugárzó csatornákon is látható dokumentumfilmekhez, mert azoknál sokkal mélyebb, átélhetőbb a tartalma.
Miről is szólhatna másról, mint a "bebukottakról", azaz a rablás, gyilkosság elkövetőiről vagy éppen a családi konfliktusok alternatív "megoldóiról", azaz a börtönviseltekről, ebben az esetben a fiatalabb korosztályról. A film helyszínéül tehát a Fiatalkorúak Börtöne szolgál. Az ideérkező fiatalok fogdai körülmények között és számtalan cigi kíséretében mesélnek arról, hogy miért kerültek a börtönbe és milyen érzések kavarogtak a fejükben tettük elkövetésekor. Persze még arról is beszámolnak, milyen hagyományai vannak a börtönnek és milyen keserves trükkökkel lehet kissé enyhíteni a börtönélet nehézségeit.
Amint az sejthető, itt az elkövetőket egytől egyig a legőszintébb valójukban "vallatják". Ez azt jelenti, hogy nincsen semmilyen a legtöbb mai dokumentumfilmben látható színpadiasság. És ettől olyan sokkoló az egész még a nézőknek is. Merthogy a mesélők egytől egyig nem zavarosan, hanem a lehető legegyszerűbben és legtisztábban, értelmesen mesélik el az amúgy megrázó eseményeket. Némelyik szereplő arcán persze azért látszanak az őrület és részben a megbánás nyomai is. De ezek a tizenévesek inkább húszévesnek néznek ki az őket körülvevő környezet miatt. Gondolok itt a mélyszegénységre, az élelmiszer hiányára, de az ittas szülőkre, a családon belüli erőszakra, illetve a megszokottól eltérő családi viszonyokra is. (pl. az egyik Fiatalkorúak Börtönében büntetését töltő fiatal az apjával való konfliktusokról, a szeretet és az élelem tőle való megvonásáról és arról beszél, hogy a nagyanyja nevelte.) Aztán itt van még a cigaretta. Ez a börtönkörnyezet, illetve a füst olyan érdekes atmoszférát teremt, amit már csak egy tényező tud megkoronázni. Ez pedig a csend. A csend minden más háttérzenénél jobban segít az egyes történetek átélésében a nézőknek. És a nézők. Hát igen, ez nem egy pláza mozijába illő film. A pláza közönsége kikapcsolódásra vágyik. A "bebukottak" viszont nem vágynak popcornra, csak cigire. Magyarán egy ilyenfajta film alatt nem illendő ropogtatni, másrészt a plázamozi kultúra és a művészmozi kultúrája elüt egymástól és ez ennél a filmnél különösen látszik, még ha nem is kifejezetten egy Bergman-féle elvont művészfilmről beszélünk. Ugyanakkor én személy szerint a művészmozi kifejezést kirekesztőnek tartom és úgy gondolom, hogy a pláza mozija és a hagyományos mozi kiegészítik egymást. Az egyiket le kell "öblíteni" a másikkal.
Visszatérve a bebukottakra, ez a dokumentumfilm zsánerét képviselő mű egyszerre váltott ki elismerést és felháborodást, hiszen díjat nyert Torontóban, ugyanakkor hazánkban be is tiltották.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése