Védd Magad!

A Védd magad! Vin Diesel azon kevés filmje közé tartozik, ahol nem akcióhőst játszik, hanem egy gengsztert. A Sidney Lumet rendezésében készült alkotás egy megtörtént esetet dolgoz fel, melyben Jack DiNorscio többi maffiavezér tárával ellentétben nem fogad ügyvédet, hanem ő a vádlott és a védő egy személyben.

Ennek az életrajzi-bűnügyi vígjátéknak a velejét az adja, hogy a megszokott jogi nyelvezet mellett DiNorscio szókimondó és gengszteres szóhasználata enyhén szólva is kirívó a bíróságon. Ez kezdetben elidegeníti, később pedig szórakoztatja a bíróság tagjait és rájönnek, hogy alábecsülték a maffiavezért, aki kitartóan és okosan védi magát és társait is az egyre elhúzódó perben.

Nem egy szokványos vígjátékról van tehát szó, már csak azért sem, mert a helyszín szinte végig a tárgyalóterem. Ez egyáltlán nem baj, hiszen akár egy Quentin Tarantino filmben, itt is a dialógusok viszik előre a filmet (persze mivel megtörtént eseményt dolgoz fel a film egy per keretében, itt nem asszociatív módon folynak a beszélgetések). Azoknak tudnám ajánlani a Védd magad!-ot, akik egy kicsit derűsebb oldalát szeretnék megismerni a bírósági közegnek.

Ments meg, Uram!

A Tim Robbins rendezésében készült Ments meg, Uram! egy gyilkosságért elítélt fogoly (Sean Penn) és az őt rendszeresen látogató Helen nővér(Susan Sarandon) beszélgetésein alapul. A fogoly váltig állítja, hogy ő "csupán" végignézte a gyilkosságot és nem követte el. Szerencsére a nővér nem rigorózus és ahelyett, hogy egyből megbélyegezné a foglyot, beszélgetéseik során igyekszik feltárni, mi zajlik le a fogoly lelkében és így egyszerre derít fényt az ügy számára ismeretlen részleteire és válik annak igazi lelki társává. Ezalatt persze a meggyilkoltak hozzátartozóival is találkozik, akik nem értik egy nővér hogy képes egy gyilkost ápolni. Helen nővér végig kiáll a fogoly mellett és másoktól eltérően nem bűnőzőként, emberként viselkedik vele.
Susan Sarandon nagyon hitelesen játssza az álhatatatos és kitartó, keresztény értékeket valló nővér szerepét és Sean Pennnek is jól áll a nagyképű, túlzott magabiztossággal megáldott elítélt szerepe. A filmre mégsem tudom azt mondani, hogy kitűnő, mivel véleményem szerint a benne lévő lelki vívódást izgalmasabban is lehetett volna tálalni, de egy "jó" osztályzatot mindenképpen megérdemel.