Még egy kis pánik

A Csak egy kis pánik című jól sikerült vígjáték folytatásában ismét Robert de Niroé (Paul Vitty maffiózó) és Billy Cristalé (Ben Sobel pszichiáter) a főszerep. Míg az első részben Paul Vitty valóban kezelésre szorult és ezért vette igénybe az amúgy különféle komplexusokkal küzdő, de nagyon jólelkű pszichiáter szolgálatait, a folytatásban a maffiavezér kénytelen megjátszani az őrültet, hogy pszichiátere gondjára bízzák. Ez meg is történik, a pszichiáterre azonban hatalmas feladatot rónak, rá kell bírnia Vitty-t, hogy tisztességes életet éljen.

A film nagyon jól játszik a Keresztapa filmeken alapuló sztereotípiákkal és néhány figurát elnézve olyan érzésünk lehet, mintha egy az egyben ebből a klasszikusból lettek volna átvéve. Még szerencse, hogy Robert de Niro is játszott a Keresztapa trilógiában, így már vélhetően nagyobb rutinnal játszotta el a gengsztert és tudta, hogy egy ilyen vígjáték esetében a karakter mely jellemvonásait kell jobban kiemelnie, habár ez a figura jóval leegyszerűsítettebb, és a film is nélkülözi a már azóta oly sokszor emlegetett gengszterromantikát. A határozott és faragatlan Vitty kiváló ellenpontja a bizonytalan és aggódó Sobel doktor, akinek persze nincs könnyű dolga páciensével és vele együtt rengeteg kétes ügyletbe bonyolódik.

Korszakalkotó filmről nem beszélhetünk, de az egyszer nézhető kategóriába belefér. 2002-ben nagyon vicces lehetett és még mai szemmel nézve is találhatunk benne jó pár humoros jelenetet, de mára már kissé elavult.